A Gyilkos-tó és a Cohárd expedíció

l







Áldottuk a sorsunkat, hogy összehozott bennünket Bálinttal, a sofőrrel. Ha ő nincs, akkor bizony fel sem merült volna bennünk, hogy a Gyilkos-tó fölé magasodó hatalmas és meredek, Cohárd nevezetű szikla megmászható. De Bálint jött és győzött: meggyőzött minket arról, hogy ezt egy hetvenéves nénike is képes megmászni.... Elhittem neki. Az erőltetett menetben mászott túra során azonban ez a kis mondatocska többször felsejlett bennem: nyolcvanéves nénikének éreztem magam... De milyen jó, hogy mégis fölmentünk mi öten: Bálint Vezér, Dózsi, Judit, Beni és én, mert káprázatos látvány tárult elénk odaföntről! Judit külön hősies volt, hogy ezt a nehéz túrát végigcsinálta reszkető lábakkal: szegény gyomorrontás következtében iszonyúan le volt gyengülve.
A reszkető lábak érzését aztán mi is megtapasztaltuk a hegyről lefelé jövet: a szindróma jellegzetességei alapján el is kereszteltük reszkető térdeinket "cohárd-térdnek".

Vénasszonyok nyara

Mmmmm, de finom volt ez a kis szeptemberi napfürdőzés a... ööö izé, hol is? Mindenre én sem emlékezhetek!
Csak azt tudom, hogy itt volt a mézárus.
A zseniális panorámaképet (hű mekkora a fejem!...) Beninek köszönhetjük. (Köszönjük, Beni :)

Karcfalva

Fogadjunk, hogy ha azt mondom, Karcfalva, bután néztek magatok elé? Ugyeugye? Milyen jó, hogy körmölgettem azt a csokipapírt?
Segítségképpen ideteszem nektek az erődtemplom egy kis részletét a hihetetlen profilú véresorrú Máriaszoborral...

Raffaello

A művön szereplő személyek csak a képzelet szülöttei. Bárminemű hasonlóság valós személyekkel csakis a véletlen műve.

Röhögésterápia a Hargitán

Tessék kérem visszaidézni ezt a hangulatot! Végig így röhögtünk, de ezen a szép napon ott fönt a hegyen a dácsában, mindent felülmúlt a hömpölygő sírva-nevetés! Halljátok Beni nevetését???
Ebben a konkrét pillanatban, emlékszem, éppen a jelen nem lévő osztálytársainkról folyt a csevej , - időnként váratlanul felbukkanó véreshurka sztorikkal fűszerezve... :)
Nekem most is nevetnem kell, ha ránézek a kokojzától lila fogaitokra :))))

Út a Hargitára

Az az igazság, hogy halványulnak máris az emlékek, lanyhulnak az impressziók....
Úgyhogy nesztek, itt egy unalmas beszámoló.
Naszóval.
A szokásos hargitai partinkra lehetett menni lovaskocsival, az is nagyon jó, de néhányan persze a hosszabb gyalogtúrát választottuk, az meg még jobb. (Mér van az, hogy Beni minden ilyesmiben benne volt? :)
Ilyen szépséges helyeken mendegéltünk.