Útinaplót írni fontos dolog. Legalábbis nekem, aki már abban a pillanatban elfelejtem, hogy hol is jártam, amint kiteszem a lábam egy helységből. Éppen ezért elkezdtem még az úton jegyzetelni utunk állomásait, előbb egy vécépapír-gurigára, majd, amikor e jeles dokumentum szétmállott a táskámban, erre a csokipapírra itt ni.
De hát legyünk korszerűek ugyebár: a modern ember blogot vezet! Nos, kedves Barátaim, kérlek Benneteket, csatlakozzatok a Dózsa Népe elnevezésű útinaplónkhoz, hogy ne csak az én személyes benyomásaim maradjanak fenn...
Szeretném, ha közösen szerkesztenénk ezt a blogot. Hozzászólásokat bárki könnyedén írhat, de én nem erre vágyom igazán. Azt szeretném, ha Ti is regisztrálnátok és hozzám hasonlóan feltöltenétek a saját fotóitokat, illetve írnátok az élményeitekről, ha van kedvetek. (VAN!!!)
Ezennel tehát megnyitom a Dózsa Népe Utazási Iroda hivatalos útinaplóját.
A 2009-es erdélyi kirándulásunkkal kezdjük, de reményeim szerint még számos kirándulás helyet fog kapni ebben a blogban...
Dózsa Népe, Hej!!
Szegedi Kati
Mikor először voltam Erdélyben, én se vittem papírt, a mobilomba sms-eket írtam, amiket csak elmentettem. E címszavakból állt össze. Most nővérem jegyzetelt, szintén címszavakból egy pici füzetkébe. Többre csakugyan nincs idő, az ember a tájat meg az élményeket nem tudná élvezni, ha folyton írna.
VálaszTörlés