Bálványos

ő






Egy várromot szerettünk volna megnézni Bálványoson a hegy tetején. Útközben egy helybéli asszony kicsit riogatott, hogy aztán igyekezzünk majd lefelé, mert este hét után már nem tanácsos az úton kóborolni: ő ugyanis minden este látja az ablak mögül a medvéket! Kicsit úgy voltunk vele, hogy na persze, jó kis legenda..., és baktattunk tovább föl a hegyre rendületlenül.
Jócskán benne jártunk már az erdőben, amikor egyszer csak három román férfi szaladt lefelé lélekszakadva izgatottan kiabálva, hogy medvét láttak!! Több se kellett nekünk, hátra arc, irány vissza. Egyedül a két adrenalinfüggő túratársunk, Beni és Bálint voltak azok, akik medve ide, medve oda, mindenképpen szerették volna megmászni a hegyet. Nem kis veszekedésembe került, mire sikerült Benit leimádkozni a hegyről.
Úgyhogy inkább a jó hangulatban elköltött biztonságos ebédelést választottuk gyöngyöző sör és Erika méggyöngyözőbb kacaja kíséretében (szinte hallom:). Néhányan ilyen szépséges pisztrángot ettünk, ami jó választásnak bizonyult. Na és mit ittunk hozzá itt a medvésben?? Bizony, Ursus sört! Na és kit láttunk az étteremben a szomszéd asztalnál? Bizony, a három menekülő román férfit(igazság szerint az egyikük külföldi volt, mert a másik kettő angolul beszélt vele)! Vidám sörözgetésüket látva erősen felmerült bennem a gyanú, hogy az étterem beépített emberei lehettek... Az mindenesetre biztos, hogy fellendítettük az étterem forgalmát.
A dolog hitelessége miatt el kell mondanom, hogy bár Beni előtt két hatalmas korsó sör tornyosul, de bizony ő itt nem ivott egy kortyot és nem evett egy falatot sem! Úgyhogy senki ne higgyen a szemének. (A szerk.)