... és végre megérkeztünk Csíkcsicsóba, várva várt helyünkre, ahol régi kedves házigazdáink, Sanyi és Zsóka, illetve Gábor és Erzsike vártak minket. S hogy mivel? Természetesen töltött káposztával. (elnézést a kép minőségéért)
Én Gáboréknál laktam, ahogyan két évvel ezelőtt is, no és ez a káposzta itt a képen Erzsike alkotása volt: meg kell hogy mondjam, egy műremek!
Csicsóról amúgy most nincsen több képem, mármint a faluról vagy az emberekről.
Csak ez a káposzta maradt itt mementónak.....
Mindenesetre ez is elég nekem, hogy felidézzem életem talán egyik legjobb estéjét!
Az történt ugyanis, hogy Benivel mászkálhatnékunk támadt e kiadós vacsora után (mily meglepő :), és miután összeszedtük a másik háznál, azaz Sanyiéknál lakó barátainkat, hát nekiveselkedtünk a csicsói éjszakának!
Életem egyik legjobb buliját éltem át ezen az éjszakán!!
Elmentünk a szüreti bálba. Beni, Szabózsuzsi, Judit, Enikő és én a lányok részéről, és két fiú volt ember a talpán ezen a nehéz éjszakán: Balázs és Ottlik Gyuri. Ők táncoltattak minket őrületes tempóban megállás nélkül éjjel háromig... Na és a duhaj csapatunkhoz csatlakozó gumicsizmás helyi erők, akik olykor a fenekünkbe kapaszkodva próbáltak segíteni ingatag egyensúlyukon...
Szóval sírva-röhögve táncoltunk, és üvöltve énekeltük a például Delhuszadzsónt is játszó élő zenekarral együtt, hogy Nika sze perimenóóó. Mer ilyen számok voltak ám, meg még ilyenebbek, Ó édes Katinkám meg Dalolj csak jó harmónikám, satöbbi, meg lakodalmas rock stílusban átírt Illés számok, ilyenek. Isteni.
Szóval aki nem jött velünk, hát erről maradt le!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése