Tapasztalatból tudom, hogy az emlékek a kis pillanatnyi benyomások hatására elevenednek fel leginkább. Mert ugye, ha azt mondom, hogy Sepsiszentgyörgy, akkor fogadjunk, hogy (tisztelet a kivételnek) kevesen tudjátok, melyik városról is beszélek, na de ha azt mondom, hogy itt volt az elesős néni, akkor ugye mindenkinek rögtön beugrik a Kós Károly Múzeum?? Igen, igen, e szép épület kapuja előtt esett meg, hogy egy néni hihetetlen sebességgel landolt kis csoportunkban. Igen, Móni karjaiba repült, és hátulról én markoltam a grabancát, miközben az ingatag holdjáró cipőjén billegett szegény.
Na, hát ez volt a Kós Károly Múzeum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése